Elfogult vagyok, és nem a terhesség miatt. Bridget Jones nekem olyan, mint egy vidéki kisnyugdíjasnak Orbán Viktor: nagyszerű, utánozhatatlan és megkérdőjelezhetetlen. (Én vidéki is vagyok meg egy rakás édes kisnyugdíjast ismerek, tehát tessék nem megsértődni. :)) Gimnáziumi éveim alatt volt egy rövidke életszakaszom, amikor minden nap, de tényleg, minden egyes nap megnéztem az első részt, és álomba bőgtem magamat azon, ahogy Darcy a fekete öltönykabátjával betakarja a hóesésben egy szál bugyogóban (és futócipőben!) álldogáló Bridgetet. 

Darcy egyébként is olyannyira a szívem csücske (mind Mark, mind Fitzwilliam Darcy a Büszkeség és Balítéletből), hogy ha a postás helyett ő csöngetne egy jegygyűrűvel, akkor reflexből dobnám sutba a jelenlegit, és mondanék igent az újra. Ugyanez érvényes az őt (őket) a vásznon megtestesítő Colin Firth-re. 

Még anno a nagy Bridget Jones lázban kölcsönkaptam Helen Fielding azonos című kötetét (vagyishogy a film azonos című a kötettel, mert ugye itt előbb volt a tyúk, mint a tojás), ami lehengerlően rossznak bizonyult. Én és az olvasás jó barátok vagyunk, egy izgalmas könyvhöz nem kell több pár óránál, hogy elfogyjon, de a Bridget Jones Naplója nagyon nehezen csúszott le irodalomkedvelő torkomon. Jó pár évre rá, amikor már Hollandiában éltem, egy magányos pillanatomban betévedtem egy könyvesboltba - amiből meglepően kevés volt a környékemen, remélem ez nem egy általános holland dolog - és szembejött velem a Bridget Jones's Diary és a Bridget Jones: The Edge of Reason, kettő az egyben. És mivel már volt olyan, hogy egy kevésbé kedvelt könyv vagy film évekkel később majdhogynem a kedvencemmé nem vált, adtam neki még egy esélyt. Aztán ahogy jutottam tovább és tovább, oldal követett oldalt, rá kellett jönnöm, hogy addigi utálatom a pocsék magyar fordításnak volt köszönhető, nem pedig az írónak vagy a műnek. Itt meg kell jegyeznem, hogy nem a sznobság mondatja ezt velem, mert zseniális magyar fordítók vannak, nekik köszönhetően imádom P.G.Wodehouse köteteit vagy rajongok a Fekete Vipera (Black Adder) című Rowan Atkinson sorozatért; egyszerűen csak a B.J. nem jött össze úgy, ahogy az ízlésem megkívánta volna. (Azért volt benne egy mondat, ami így cirka tíz évvel később is szó szerint idéződik fel bennem: "Ó micsoda smonca, te gyáva diszfunkcionális kis pöcs!").

No, tehát, ilyen előzményekkel vágtam neki a harmadik kötetnek, amikor kb. két éve megjelent. Csak a feléig jutottam, mert - spoiler alert - nekem Darcy nélkül nincs Bridget Jones, de örömmel vettem, hogy azért ebből is lesz film. Hogyisne. Úgy látszik, nem én vagyok az egyedüli, aki bojkottot hirdet, ha kinyírják az úriemberek mintapéldányát, és ezt a Universal Studios is jól tudja. Így esett, hogy a harmadik film még csak nyomokban sem tartalmaz semmit a regényből. Innentől esélyes, hogy lelövöm a poénokat, tessék elkattintani, ha ez zavarna.

Az örömöm nem volt határtalan, amikor már az elején kiderült, hogy valakit mindenféleképpen muszáj volt eltenni láb alól, és ha ez nem lehetett Mark, akkor a másik jómadárnak, Daniel Cleavernek kellett a gyenge láncszemmé válnia. Ez egyébként csakis Hugh Grant miatt történt, aki köszönte, nem kért az idősödő Bridget sztorijából még egy szelettel, és átadta a stafétabotot a Grace Klinikából (miért, MIÉRT? Hogy lett a Grey's Anatomy-ból Grace Klinika?!) megismert Patrick Dempseynek. Aki nem mellesleg nagyon szórakoztató volt; fel is került azon hollywoodi színészek listájára, akiket azért nem bírtam, mert mindenki más rajongott értük, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igenis jó színészek - lásd DiCaprio. 

Nagyon ritka, hogy valaminek a harmadik része sikerül a legjobban. Általában az elsőt követő filmek csak egy újabb bőr lehúzásáról szólnak, puszta pénzcsinálás, semmi egyéb. A Bridget Jones babát vár viszont óriási meglepetések hada. Kezdjük ott, hogy Hugh Grant távolmaradását és Renée Zellweger extra kilókra mondott nemét értelmesen építették be. (Milyen helyesen tette, akárki akármit mond, ez a nő gyönyörű!) A "csak" helyett a készítők megválaszolták, miért nincs Cleaver és miért nádszál az eddig a leginkább súlyával küzdő főhősnő, amiért rögtön jár a piros pont. Tizenkét év szünet után jár az átvezetés, a magyarázat, a visszatekintés; ebben végig jeleskedtek az alkotók. A film közepén arra is fény derül, miért ment tönkre Bridge és Mark kapcsolata, Daniel temetésén humoros jelenetben idézik fel a nézőknek a férfi jellemrajzát, visszaköszön az első rész karácsonya, és megjelennek a régi barátok is. Maga az alapsztori erősen az első kettőre hajaz: Jones magányos -> Jones összejön (leginkább bibliai értelemben) egy férfival -> Jones és Darcy kavarnak -> Darcy és férfi no.1. hajbakapnak -> Jones elveszít mindenkit -> Jones és Darcy ismét egymásra talál. The End. 

A várandósságról és a szülésről szóló jeleneteket imádtam. Le a kalappal a forgatókönyvíró előtt, aki végre-végre-végre átlépett a megszokotton, és sokkal valósághűbben ábrázolta a kérdéskört. Persze itt is volt megveszekedett rohanás a kórházba, meg elfolyt-a-magzatvíz-már-szülök-is nonszensz, de ahogy Renée eljátszotta a vajúdó nőt... az akár én is lehettem volna egy hónapja. (Ezt a moziban mellettem ülő O. is megerősítette, aki egyszercsak fennhangon, röhögve megjegyezte, hogy "ez olyan, mint te voltál!") Ugyanígy simán beleéltem magam abba a párkapcsolati problémába, amivel a két főszereplő küzdött a második és harmadik film közötti szürke zónában. A mézes-mázas romantika helyett az arcunkba tolták a meztelen igazságot: manapság a munka, a pénzkeresés, a kuncsaftok és kollégák gyakran elsőbbséget élveznek a párunk felett, így jön az el hidegülés, a viták, és végül a feladás. Jó, mondjuk, a nagy dráma után azért mégiscsak meg lesz az az ásó-kapa-nagyharang, ettől nem kell félni. Go, team Darcy! 

Ennyi spoiler azt hiszem elég is volt kedvcsinálónak. Elnézve a mellettem kuncogó - és saját bevallása szerint az egyik jelenetet majdnem megkönnyező férjemet - nem csak a női frontnak való a film, bátran el lehet rá rángatni az erősebbik (?) nemet is. Talán az már sok lenne, de azért én mégis tűkön ülve várom, hogy bejelentsék a negyedik epizódot is... Nőjön csak fel az én kisfiam Bridgetével párhuzamosan! :)