Elsodortak a mindennapok, nem jutottam a blogoláshoz. Megértük az első születésnapot, B. remek gyerek, okos, egészséges, szép. Kettőnk között, mármint a férjem és én köztem hullámvasutazik a szerelem; néha fent, néha lent, néha meg csak középen-egyenesen, talán azok a legjobb pillanatok. Egészen…

Tíz évig egyke voltam, utána meg a "nagy és felelősségteljes" nővér, a követendő példa, a diákújságíró, az ötösre érettségiző, a gimnazista, aki már zsenge korában is mindig jókor volt jó helyen... Aztán én lettem a "tudod, aki Hollandiában tanul", meg a "német barátja van", és egészen addig minden…

Nálunk otthon mindig is Németország volt a gazdasági fellegvár csimborasszója. Ha nyögvenyelősen ment a német-tanulás, apám mindig azzal jött, hogy az bizony a legfontosabb nyelv kontinensünkön, hiszen Ausztria, Svájc, na meg főleg Németország, kulcsszerepet játszanak a szegény…